Hivatásom Anya
Hivatásom Anya, csak ebben van
Valami felemelő tiszta.
Minden más szürke,
S teremt magakörül homályt.
Ez az út, amelyen járok,
S bár néha nem megértő,
Szemek villannak reám,
Ők úgy érzik kevés
Pedig én érzem éltem kitöltve,
S úgy, van mit irígyelniök
Valami szép, megfoghatatlan álom
e hivatás,
Melyben önzetlen adunk,
de adósunk nincsen,
Mert mit is várnánk,
Soha sem biztos, hogy azt adtuk,
Mit adnunk kelletett,
S hogy, azt adtuk e,
Azt késöbb dönti el az élet,
S ha ez nekünk adott,
S rádöbbenünk
Mindent mit tettünk jó volt
Amiben hibáztunk kijavítottuk,
Ad az élet nekünk, oly megelégedést
Melyet hála soha nem ér fel
S tiszta nyugalmat gyermekünk
lelkében
S egy mosolyt,
Melyet mi gyújtunk majd fel
S ha nem kapjuk e mosolyt,
Lehet hogy mi töröltük el,
S akkor ne zúgolodj
Önmagadban keresd a hibát,
Te vezetted, s ha rossz volt
Magadat büntesd,
Mert ha képtelen vagy reá,
A sors lesz ki megbüntet.
Horváth Ferencné (Széles Márta Zsuzsanna)
verse
Hírek
A soron következő vers 1976-ban írodott, mint Halotti vers. Már akkor készült a halálra, mely csak sokkal késöbb érte utol.
Ez a weboldal a mai napon került fel a világhálóra.
Aktualitása azért van, mert Széles Zsuzsanna egyik legszebb versét, melyet 1956-ban irt, 16 évesen, a mai napig csak kevesen ismerhették meg.
Szeretnék eleget tenni ezúton végakaratának, miszerint csak akkor ismerheti meg a világ ezt a verset, ami elsőként itt jelenik meg nyilvánossan, ha megtörténik az igazi rendszerváltás.
Ezt a napot Ő már nem érte meg.
Nyugodjon Békében!
G.I.