Széles Zsuzsanna

In Memoriam

Tizenhat esztendősen írta ezt a verset, de soha, sehol nem merte publikálni, mert nagyon félt,

hogy "felkötik ezért a versért a kommunisták".

Fiát kérte, hogy halála után is csak akkor tegye közzé, ha "igazából megtörténik a rendszerváltás".

Ez most jött el 2010. október 23-án, amikor végre szabadon,

félelem nélkül lehet ünnepelni a forradalom napját.

 

 

 

 

 

 

 

Ötvenhat

 

 

Most itt vagy, látlak, mellettem állsz,

Könnyes a szemed, nem kérdezem én,

Hol voltál eddig, oly régen várok rád,

Némán hallgatom szívdobbanásod én.

 

 

Hallgatom, hallgatom, mely mindig egyre halkabb,

Fájó, büszke szívvel nézem e sebet,

Hős szerelmem, oly büszke vagyok Rád,

Nem hallotta már, késik a felelet.

 

 

Lehunyta két szemét örök álmaiba,

Tisztelet hű árnya koszorúzza szívét,

Érted, s értünk adta, szabadságra vágyó

Hős Magyar Szívét.

 

De lássunk tovább, ezrek is meghaltak,

Tűrje el mindezt, a bátor, erős kéz?

Vörös csillagok, le kell hullnotok!

Ökölbe szorítja kezét a Magyar Nép.

 

 

Holtig harcolunk, nincs más út nekünk,

Szabadságra vágyunk, vannak még kérdések,

Nemzeti szín mellé nem illik a csillag,

Nem lehetnek többé ilyen tévedések.

 

 

Élni kell a Népnek, eddig csak szenvedett,

Hőseink vérét itta a Magyar Föld,

Harcoljunk, hogy szabadon lenghessen,

Nemzeti színünk: Piros, Fehér, Zöld!

 

 

Széles Zsuzsanna (1956)

 

 

Jogutódja, Gál István engedélyével